14.rész- Más lettél

Sziasztok édeseim! :)

Elkészültem az új fejezettel, amit ezúttal bétám javított ki. Így nyugodtabb szívvel publikálom a "borzasztóan rossz" fejezetemet :) haha :P
Köszönöm a kommenteket a 13.részhez, és szombaton válaszolni is foguk rájuk! :) Amúgy a fejezet végén lesz egy név, amit nem ér előre meglesni és ne sokkoljatok le nagyon :P Ha a zene lejárni, nyugodtan indítsátok újra :)
Kellemes olvasást!

"Más lettél"

( Let's Get Ugly )

Jeremy belekezdett a „nagytakarításba”, ugyanis mindenféle dolgot elkezdett ledobálni  a hajóról rám, és mivel nem állt szándékomban elkapni semmi sem, így félre álltam és hagytam, hogy végezze a dolgát. Ennek mi értelme van? A hajó amúgy sem a miénk, csak bérelt, így egyáltalán nem fogom fel miért van erre szükség. De ha ettől jobban érzi magát, akkor csinálja. Nem érdekel túlságosan.
Hirtelen megszűnt a dobálózás, és megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, mikor fejen vágtak egy műanyagos üveggel. Abban a pillanatban megjelent Zane és felém igyekezett. Eléggé feldúltnak nézett ki, biztos, hogy valami baj van.
- Mi az? – Tettem fel kertelés nélkül a kérdést, és felé fordultam teljes testtel, keresztbe font kezekkel.
- Maya-ék is ideértek. Innen nem messze kötöttek ki. – Felelte lihegve és unottam megforgattam a szemeimet. – Nem mellesleg Maya-t erre vetette az útja és ti még nem voltatok fent a templomnál. – Mutatott a távolba és rögtönöztem egy tervet, amivel elterelhetem a lány figyelmét és egy kis időt nyerhetünk vele.
- Meg van még az álbajuszom? – Kérdésemre rábólintott és a kupac dobozokhoz sétált, amit Jeremy rakott ki a mólóra annak reményében, hogy valaki elhordja majd őket és nekünk nem kell már velük bajlódnunk.
- Azt hiszem megtaláltam. Sőt, van itt szalmakalap is! – Vette ki a dobozból az előbb említett tárgyakat és felém nyújtotta. Elvettem tőle és felvettem a napszemüvegemet.
- Ethan-t ne téveszd szem elől! – Utasításomra rábólintott. Ott hagytam őket és az üzlet sorok felé indultam, ahonnan loptam egy sörös üveget és letelepedtem az egyik zöldséges stand mellé. Feltettem a fejemre a szalmakalapot és a bajszot, majd vártam. Néhány helyi lakos hozzám vágott pár aprót is, aminek nem tudom, hogy örülnöm kellett-e volna vagy sem. De azért zsebre vágtam őket, hátha még hasznát veszem. – Percekig ücsörögtem egy magamban, mikor megláttam Maya-t. Lassú léptekkel közelített felém, de rám se hederítve sétált tovább. Lekanyarodott jobbra ahol folytatódtak a standok sorai. Feltápászkodtam a földről és utána mentem, majd mikor utolértem egy-két méterre mögötte maradva követtem őt.  Hirtelen megfordult ezzel irányt váltva és felém közelített. Lehajtott fejjel tettem két lépést balra így elvegyülve a kialakult kis tömegben. Mikor elsétált mellettem belé karoltam és szorosan fogtam a kézfejét.
- Jó volt újra látni a seggfej vőlegényedet? – Gúnyos mosolyra húztam a számat a bajusz alatt. Elém lépett elállva az utat és próbálta visszanyelni a mosolyát, miközben kitépte a karját a szorításomból. Az arcomhoz emelte a kezét és letépte az álbajuszt aztán hozzám vágta.
- Sajnálom azt, amit veled tett. Nem lett volna szabad ennek megtörténnie. – Most szívesen kiröhögném az előbbi kijelentését, de nem pazarolok rá időt.
- Persze hogy sajnálod! Látni rajtad, hogy furdal a bűntudat. – Feleltem cinikusan, szomorú arckifejezést vágva.
- Hol van Ethan?
- Jó messze tőled! – Tártam szét a karomat és megvontam a vállat. Kikerültem és tovább sétáltam, de ismét mellém került.
- Komolyan kérdeztem Eric! Ha bármi baja esik miattad, én…
- Mit te? – Vágtam a szavába nagyra tágult szemekkel és felé fordítottam a fejemet. - Szerintem meg pont melletted nincs biztonságban. Úgy hogy ha jót akarsz magadnak, ne cirógassuk ezt a témát! – Feleltem keservesen miközben kiértünk a kikötőhöz. Megálltam, és ismét elém lépett.
- Lehet jobb lett volna, ha a fiúk nem kevernek téged is bele és nem hoznak el Svédországból. – Felnevettem és beletúrtam a kezemmel a hajamba. Istenem, ez a nő olyan vicces. Már késő siratnia a dolgot, mert itt vagyok és kifogom deríteni hogy mit rejt az a torony. Nem mellesleg nem fogok vele összeállni egy csapatba. Valamilyen szinten egyedül dolgozom…
- Lehet jobb lett volna, ha nem menekülsz el még anno. – Mutattam rá összehúzott szemöldökkel. – És azt sem vágom, hogy válhattál egy ilyen ribanccá Dan mellett. De persze az emberek képesek megváltozni a másik fél kedvéért ezzel eltaszítva a valódi énjét. Mindenki maradt önmaga, csak te nem! – Idejét láttam végre lelépni. Faképnél hagytam és próbáltam feltűnés nélkül visszajutni a hajóhoz, ami sikerült is. A szegények marakodtak a dobozok tartalmán, amin Jake és Zane jót röhögtek. Jeremyhez sétáltam aki Ashleyvel és Rileyval társalgott.
- Sikerült? – Kérdezte Riley felém fordulva, de nem méltattam válaszra.
- Hol van Ethan? – Néztem körbe és hirtelen előtettem termet a kis srác. – Indulunk és hozd a papírodat is! – Kivette a zsebéből a kis fecnit és felmutatta.
- Biztos ne menjek veletek? – Hallottam meg Jake hangját, de válaszul csak megráztam a fejemet. A lejtős utcán indultunk el, ami egyenesen felvitt a várig, ami mellett ott megbújt a templom is. Közben tanulmányoztuk a kis rajzot is.
- A dátum 1989.01.29. – Olvastam le a számokat. - A két egybefonódott horgony pedig egy testvérpárt jelképez. Legalább is gondolom én…
- És az óra? – Vágott a szavamba és megvontam a vállamat.
- Pontosan két óra és tizenöt percet mutat. De annyi már elmúlt. – Gondolkoztam el miközben a papírra meredtem. A torony tele volt különböző nyelvű írásokkal, amiben felfedeztem még nyolc darab számjegyet. 1990.11.23…. Ez nem lehet igaz! De hiszen ez Maya születési dátuma. Nem áll össze a kép se a dátumokkal se az idővel egybevéve. Mit takarhatnak ezek?  Chris egy évvel idősebb volt Maya-nal, ezzel talán magyarázható a dátum. De ha őket is jelképezi a két egybekapcsolódott horgony, mi az értelme ennek? Ez csak egy kis darabja a kirakósomnak, és nem jutottam vele semmire. Kevés az infó, többre van szükségem.
- Mi van akkor, ha tükrözve van? – Tettem fel – leginkább magamnak- a kérdést és elővettem a zsebemből a telefonomat. Az egyik házhoz sétáltam és a kissé sárgás árnyalatú falnak nyomtam a papírt, a telefonomat pedig a rajz mellé helyeztem. Az idő ezúttal már nem két óra tizenöt percet mutatott, hanem tíz óra negyvenöt percet. A kérdés az, hogy reggel vagy este?
- Jutottál valamire? – Zökkentett ki gondolataiból Ethan, és bele akartam kezdeni a mondandómba, de nem jött ki egy hang sem a torkomból. A telefont visszacsúsztattam a zsebembe és elléptem a faltól.
- Nem áll össze. – Feleltem és összeszorítottam a számat miközben megráztam a fejemet. – Miért pont Maya és Chris? Mit rejthet az idő? Az írások mit jelentenek? Ez nem elegendő információ, ennél kicsit több kéne. - Sajnos nincs olyan rejtély, amit ne kellene megpróbálnunk megoldani. Még most is vonz a kaland, a veszély és minden, ami egy kicsit az életemmel játszik. Most is ezt teszem… megyek az ismeretlenbe. Oh Eric, mikor hagysz már fel ezekkel az ostobaságokkal?!
- Van ötleted? – Fordultam a fiú felé, aki unott arckifejezéssel nézett vissza rám, és széttárta karjait.
- Még csak hat éves vagyok.
- Hát persze, el is felejtettem. – Veregettem meg a vállát és folytattuk utunkat. A templomhoz érve nem véltem felfedezni semmi furcsaságot. Viszont nem kerülte el a figyelmemet az, hogy túl csendes a környék. Szeretem a zajt, talán azért is, mert már hozzászoktam. Svédország sem annyira csendes, mint azt sokan gondolják.
A templom bejárata előtt megtorpantam és a kilincsre helyeztem a kezemet, lenyomtam, de nem nyílt ki az ajtó. Hátráltam két lépést és leszegtem tekintetemet.
- Hogyan jutunk be?
- Apa… - Hallottam meg Ethan kissé megremegett hangját és megfordultam a tengelyem körül. Szemeim nagyra tágultak az előttem álló személy miatt. Ezt én nem hiszem el, valaki csípjen meg ha ez igaz és nem álom.
- Jó újra látni! Milyen sok idő telt el az utolsó találkozásunk óta… és már van egy kis fiad is. Meg vagyok lepve Eric! – Mosolyodott el a férfi melegen és kicsúszott a számon a neve.
- Chris…