11.Fejezet~ Light your Fire!

Sziasztok! Köszönöm a kommenteket az előző fejezethez, amint tudok,válaszolok is rájuk :) Kint van egy szavazás, csak úgy kíváncsiságból kérdezem ;D Nincs hozzá fűzni valóm..a vége kicsit sokk-os :$ És a hibákért bocsánat így előre is :)
Kellemes Olvasást és sok komit kérek!
Üdv: Vanity

„A tűz ellen csakis tűzzel lehet felvenni a harcot.”

(Talkin That)

Egy pár perces sétálás után, az erdő előttünk eltűnt, és oszlopok tömkelege tárult elénk.
~ Most lesz, ne nevess! ~ Mormogta maga alatt Debora, félelemmel telt hangon. Meg van az oka a félelemre, hiszen azt sem tudjuk, hogy jelenleg hol vagyunk.  Elvesztünk. Ez a legmegfelelőbb szó mindenre. Miért van olyan érzésem, hogy valaki meg fog halni? A legutóbb is ez történt. Valaki meghalt.  Nem tudhatjuk mikor és hogy ki által, de az biztos, életét veszti.
~ Ezek az oszlopok mögött van egy építmény. Jussunk a tetejére, hátha lesz térerő. ~ Vázolta fel röviden a tervét Eric, mikor mellé lépett Debora összeszűkített szemmel, elgondolkozva.
~ Te ezt honnan tudod, hogy van mögötte valami?
~ Látom. Ott van! ~ Az építmény teteje pont látszódott. Vigyorogva mutatta meg Debora-nak, majd elindultunk. ~ Óvatosan! Figyeljetek, hogy hova léptek.
~ Mert ha nem, elnyel a föld? ~ Pimaszkodtam, de Ő egyelőre tűrte. Ezt kérte tőlem, én csak eleget teszek a kérésének.
~ Még az is lehet. ~ Vonogatta a vállát, mint ha nem érdekelné. A szívem egyre gyorsabban dobogott, ahogy közeledtünk az építményhez. De Eric megtorpant, és az előtte heverő követ kezdte bámulni.
~Álljatok meg! ~ Erre mindenki megállt, és lecövekelt.
~ Most miért álltunk meg? ~ Nézett körbe értetlenkedve Riley. Erre én is szeretnék választ kapni. Eric egy lépést tett előre, amire az talajrengésbe kezdett. Az oszlopok egy része kidőlt, de hál’ istennek, egyikünknek sem esett baja, azon kívül, hogy a földön kötöttünk ki mindannyian.  Utálom, ha ennek a srácnak igaza van valamiben. Mégis honnan tudta, hogy valami történni fog? Kellett, hogy legyen alapja.
~ Jól vagy Mays? ~ Segített fel a földről Eric. Bólintottam és leporoltam magamat. Tovább kellett mennünk, mert már itt sem voltunk biztonságban. Bár, nem mintha bárhol is biztonságban lennénk. Mikor kiértünk a kis pusztára –ami tényleg nagyon kicsi- kicsit fellélegeztem, és egyenesen az építmény elé sétáltunk.
~ Ki megy be először? ~ Nézett körbe érdeklődve Eric. Összenéztünk a többiekkel, de a válasz egyértelmű volt.
~ Te! ~ Adtuk meg kórusban a válaszunkat. Lesütötte a szemét, egy nagyot sóhajtott és bement. Pár másodpercig kint ácsorogtunk, mikor észhez tértünk, és mi is mentünk utána. De nagyon gyorsan eltűnt, és még sötét is volt bent.
~ Nyugodtan menj Mays, itt vagyunk mögötted. ~ Mondta remegő hangon Kendra. És még én vagyok gyáva nyúl.  Ezek után kikérem magamnak, ha valaki azt mondja rám, hogy gyáva vagyok.
~ Csak nem látok semmit. ~ Tapogattam a sötétben, még a falat sem tudtam kitapogatni, annyira sötét volt. De ekkor valaminek neki ütköztem. Teljesen megrémültem, és mikor fényt gyújtott, sikítva fordultam meg, és takartam el a kezemmel az arcomat. A megrémítőm jót röhögött ezen. Rá emeltem dühös tekintetemet, és tarkón vágtam. Persze nem érdekelte, röhögött továbbra is.
~ Idióta! Ne ijesztgessél! ~ Róttam meg.
~ Ne haragudj, de látni akartam az arcodat. Ez valami fergeteges volt. ~ Mikor lenyugodott, újra rátört a röhögő görcs. ~ Látnod kellett volna magad.
~ Örülök, hogy jól szórakoztál, és most befejeznéd? ~ Adtam egy nagyon jó ötletet. Befejezte a röhögést, és a kezembe vágott egy fáklyát. Fogta az öngyújtóját, és meggyújtotta a fáklyán az összetekert papírt. Máris láttunk majdnem mindent.
~ Hol vannak a többiek? ~ Néztem körbe, de Kendrat, Rileyt és Debora-t sehol sem találtam.
~ Maradj itt. ~ Mormogta Eric, és ott hagyott egyedül. Két perccel később hangokat hallottam, persze a hangok nem voltak ismeretlenek.
~ Gyáva nyúl. ~ Fogta a kabátjánál Rileyt, és a falnak lökte. ~ Fejezd be a hisztit! Légy férfi könyörgöm. Értetted? ~ Eric megunta azt, hogy mindannyiunk gyáva. Riley bólintott válaszként. ~Remek! Mehetünk. ~ Mosolyodott el ördögien, és kivette a kezemből a fáklyát, majd elindult egy lépcsőn fel. Most is, ahogy mindig, követtük. Felérve egy kis folyosó tárult elénk, ami két irányba ágazódott.
~ Jobbra vagy balra?
~ Szerintem jobbra.
~ Szerintem meg balra. ~ Mutattam az ellentétes irányba.
~ Mi lenne, ha egyszer egyetértenénk valamiben? ~ Vigyorodott el az ötletétől vezérelve.
~ Olyan soha nem lesz. ~ Indultam meg jobbra, és az újabb kis folyosó végén megint jobbra kellett fordulni. De ezúttal egy kis szoba méretű helységbe értünk, már nem volt út tovább. Ahogy Kendra átlépte utolsóként a küszöböt, egy nagy kőtömb elzárta a visszautat. Itt ragadtunk.
~ Menjünk jobbra igaz? ~ Háborodtam fel, amit Eric vigyorogva nézett.
~Nem tudtam, hogy zsákutca. ~ Emelte fel a kezét védekezve. Fújtattam, és próbáltam kiutat keresni, miközben a két lány és Riley leült egy nagyobb kőre. Eric pedig egy kezével nekitámaszkodott a falnak. Percekig kerestem, de nem találtam semmit, ami kijutathatna minket innen. De ekkor hallottam valamit. Mint ha megmozdult volna valami kő.
~ Öhm, Mays! ~ Hallottam meg mögöttem Ericet, kétségbeesett hangon szólva. Oda fordultam, és a keze a falba volt mélyesztve.
~ Mit csináltál? ~ Tettem fel a kérdést, miközben próbáltam kihúzni a kezét a falból.
~ Semmit. Nem figyeltem oda két percre és a kezembe besüllyedt a falba. El van átkozva ez a hely. ~ Ekkor a bokáját is elnyelte a föld, és egy kis csík nyílt végig előtte kábé 1 méter hosszan.
~ Riley, fogd meg! ~ Adta oda neki a fáklyát. Összevissza kapkodtam a tekintetemet, mert nem tudtam mit csinálni.
~ Mays, mögötted!
~ Mi van?
~ Fordulj már meg! ~Megfordultam, és az egy méteres csík végén egy penge pörgött egy helyben, ami lassan megindult. ~ Ezzel akarnak büntetni? ~ Tette fel magának a kérdést. Miközben rángatózott, hátha sikerül szabadulnia.
~ Ezzel büntetnek, mert megcsaltál. ~ Húztam pimasz mosolyra a számat, és ott álltam mellette karba tett kézzel.
~ Nem csaltalak meg. De ezek után engesztelni sem tudlak, ha ez a bigyó ideér. ~ De imádom, mikor kétségbe van esve. Nem olyan kemény Ő sem. ~ Kérlek Mays, segíts! ~ Kérlelt.
~ Szex-el akartál engesztelni? ~ Tettem fel a kérdést, miközben megkértem Riley, hogy adja oda Kendrának a fáklyát, és segítsen.
~ Azzal akartam. ~ Megforgattam a szememet, és amilyen gyorsan csak lehetett, próbáltam gondolkozni azon, hogy állítsam meg a pengét, ami nemsokára Eric életét veszi el.
~ Nézd Maya! ~ Lépett mellém Debora, és egy kis kockára mutatott, ami a falban, elég lazán volt. Kocka alakura lett kivésve, így vette észre. Okos húzás barátnőm részéről.
~ Riley, húzd ki! ~ Utasítottam, és nagy nehezen kiszedte, majd a földre hajította.
~Be kell dugnod a kezed. ~ Tele van pókhálóval, és utálom azokat. De most nem hisztizhetek, muszáj megtennem. Így bedugtam a kezem, és kerestem valamit.
~ Na? ~ Kérdezte kíváncsian Riley.
~ Valamit érzek, de nem érem el teljesen. ~ Egyre jobban fájt a karom, de nem adtam fel, és próbálkoztam továbbra is.
~ Maya siess! Mert Eric többet nem lesz nővel, ha most nem sietsz.
~ Jól van! ~ Ekkor megéreztem valamit, amit benyomtam, és kivettem a karomat. Ericre néztem, aki lesütötte a szemét, és várta a végzetét. De furcsa módon nem jött, a keze és a lába is szabaddá vált. Lassan kinyitotta a szemét, és körbe nézett.
~ Ez meleg volt… ~ Sóhajtott egy nagyot, és végig húzta a kezét a homlokán. ~ Levert a víz.
~ Én jól szórakoztam. ~ Kuncogtam el magamat.
~ Azt meghiszem... ~ Erőltetett magára egy műmosolyt, majd elhúzta a száját. De valami véletlen folytán a bezáródott kőtömb kinyílt. Kapva az alkalmon, gyorsan kimentünk, és ezúttal balra mentünk. A folyosó végén megint el kellett fordulni, de most jobbra. Eric ment legelöl, és mikor befordult volna, egy pisztoly simult a homlokához. Feltette mindkét kezét, és lassan hátrálni kezdett.
~ Előkerültek a bárányok. ~ Karon ragadta Ericet, és megfordította, hogy velünk szembe legyen. A fejéhez tartotta a pisztolyt, és megjelent még legalább hat ismeretlen férfi. Három mögöttünk, és három Jake mellett. ~ Nézzük, hogyan reagáltok, ha őt most lelövöm. ~ Már majdnem meghúzta a ravaszt, mikor elkiáltottam magam.
~ Ne!
~ Mondj egy okot, miért ne? Talán azért mert szereted? Hagyjuk a nyálas részt Mays. Vessünk véget ennek.
~ Az élet a cél, nem a halál. ~ Nevetett fel Eric, de fogalma sincs, mennyit ront a helyzetén.
~ Neked nincs életcélod Saade.
~ Te azt nem tudhatod. ~Vágott a szavába. ~ Ha nagyon akarod, ölj csak meg! Megfizetsz az összes bűnödért, ettől nem kell félned. Gyerünk, lőj csak le! ~ Ingereld még csak Eric, addig, míg meg nem húzza a ravaszt.
~ Utolsó kívánság?
~ Menj a pokolra! ~ Sziszegte a fogai között, majd elsült a golyó….