5.Fejezet~ Eric bácsi!

Futok. Futok valami elől, ami nem tudom mi. Menekülök, és meg nem állok, még egy másodpercre sem. De mit akar tőlem?  Egyáltalán, miért futok előle? Még arra sincsen időm gondolni, hogy mennyire fáj, csak is futni van időm. Ha nem futok, az a végzetemet jelentheti. Egy erdőben eltévedtem, futok valami elől, és másra sem tudok gondolni, csak arra, hogy elkap. Hallom, ahogy egyre jobban közeledik felém. Ahogy a nevemet mondogatja, a maga ijesztő, félelemkeltő hangján.
~ Eric, az út a végtelenbe fut, és a mulatság sosem ér véget! ~ Igaza van, a mulatság sosem ér véget, és én futhatok a végtelenbe. Aki elfut, az örökké menekülhet. Én ezt az utat választottam, most fizetek érte. Még belegondolni sem tudok, hogy mikor ér véget. Egyszer véget kell, de az-az idő, nagyon hosszú idő, tán a soha szó jellemzi a legjobban.

Hátra fordultam, hogy megbizonyosodjak arról, még nincs mögöttem. Mikor előfordultam, megtorpantam, ezzel elvesztve az egyensúlyomat, és majdnem beleestem a szakadékba, de nem előre dőltem, hanem hátra estem. Ez egy nagy szerencse. Felálltam, gyorsan leporoltam magam, és elindultam jobbra, valahol be az erdőbe. Már mindenem fájt, ezért kénytelen voltam megállni egy fánál, hogy levegőhöz jussak. De testemet átjárta hirtelen a hideg levegő, és éreztem, hogy itt van valahol az, amitől már mióta menekülök. Egy utolsó pillantást vetve arra az irányra, ahonnan jöttem, majd elindultam az ösvényen. Megint ugyan az a dörgés…. Csak futok, és arra eszmélek fel, hogy valaminek neki ütköztem.
~ Megvagy!

Zihálva ültem fel a kanapén. Beletúrtam a hajamba, és kifújtam a levegőt. Próbáltam lenyugtatni magam, azzal, hogy ez is csak egy rémálom volt, és semmi más. Visszadőltem, és lesütöttem a szememet.
~ Rosszat álmodtál? ~ Szólalt meg, egy vékony hang. Kinyitottam a szememet, és elfordítottam a hang irányába a fejemet. Egy kislány ült a dohányzó asztalon, kezében egy papírt szorongatott.
~ Te ki vagy? ~ Válaszként a kezében lévő papírt nyújtotta felém. Érdeklődve vettem el, és kezdtem el olvasni.

„Drága Eric!

Megígértem Debora-nak, hogy a kishúgára vigyázok holnapig. Mert a szülei elmentek egy kis kikapcsolódásra, Debora meg a barátjával szeretné tölteni az idejét. De most dolgom akadt, így rád bízom Lena-t. Vigyázz rá kérlek, és sietek, ahogy csak tudok!

Love, Mays”

~ Na, nem, nem leszek bébiszitter. Ezzel büntetsz Mays? ~ Tettem fel magamban a kérdést. Magam mellé helyeztem a papírt, és a kislányra néztem, akinek csak úgy csillogott a szeme.
~ Rendben. Mit szeretnél csinálni? ~ Tettem fel a kérdést.
~ Téged hogy hívnak?
~ Eric! ~ Válaszoltam mosolyogva. Felkuncogott, és felállt.
~ Fogócskázzunk! Te vagy a fogó. ~ Felfutott az emeltre, és a korlátnál leült. A lépcső mellé sétáltam, és  felnéztem.
~ Úgy nem tudlak megfogni, ha nem jössz le. ~ Csak nevetgélt magába. Mégis mit kezdjek egy gyerekkel? Nem tudom, mit kell ilyenkor csinálni. Nem vagyok az ilyen dolgokban tapasztalt.
~ Riley segíts! ~ Kiáltottam el magam, és nyafogtam, akár egy ötéves. Nyílt a vendégszoba ajtaja, és Riley nekidőlt az ajtófélfának egy vigyorral az arcán.
~ Sajnálom haver, de Mays megtiltotta, hogy segítsek neked bármiben is. ~ Vont vállat, és elhúzta a szája szélét. Én még mindig ott álltam letaglózva. Majd arra eszméltem fel, hogy egy WC papír gurigával megdobtak. Dühösen felnéztem, Lena pedig a lépcsőn legurított egy másik WC papírtekercset. Remek, és még takaríthatok is.
~ Most eldöntheted, hogy akarsz-e egyszer gyereket, vagy sem. ~ Kuncogott már Riley is. ~ De mondjuk, nem is tudok elképzelni egy Saade gyereket. Elég, ha egy Saade van, nem kell még egy. ~ Humorizálj csak Riley, egyszer nagyon megbánod még ezt a napot. ~ De előbb találj egy nőt, akit meg tudsz tartani magad mellett.
~ Mi lenne Riley, ha befognád? ~ Vetettem fel az ötletet, egy vigyor kíséretében. ~ És már találtam, csak van egy kis problémánk.
~ Maya-ra gondolsz? Kizárt dolog, hogy tizenkilenc évesen gyereket fog neked szülni, és nem hinném, hogy pont neked. Szerintem, elege van belőled. Ezt nem fogod tudni rendbe hozni.
~ Nem mondtam, hogy most. Meg nem szeretnék apa lenni húszévesen. A másik: még bármi megtörténhet. ~ Cáfoltam az előbbi vádat.
~ Persze, bármi megtörténhet, ha minden meggondolatlanul teszel. És…
~ Ne tarts nekem szexuális felvilágosítást. Pont te ne, akinek még nem volt barátnője sem.
~ Várom az igazít! Mint ha az egyéjszakás kalandjaid jobb lennének…
~ Hagyjuk a múltat. ~ Intettem le, jelezve, befejeztem ezt a témát folytatni. Majd szerencsémre, már csak azt éreztem, hogy a jég hideg víz, végig folyik mindenem. Nem hiszem el, hogy Lena leöntött vízzel. Nagyon bátor lány, mit ne mondjak.
~ Ezt megkaptad! ~ Nevette el magát Riley, majd visszavonult a szobájába. Fogtam magam, és felmentem az emeletre, de Lena-t nem találtam sehol. Sok helyre nem bújhatott… Mays szobájába, a fürdőbe, és van még egy szoba, de az nem tudom, mit rejt. Kezdem Maya szobájával.

Lassan, óvatosan léptem be a helységbe, és néztem körül. De gondoltam, ha már itt vagyok, kicsit a személyes dolgaiba is belenézek. De semmi különöset nem találtam. Kinyitottam a szekrénye ajtaját, és rábukkantam, egy elég érdekes dologra. Néhány közös képünk díszelgett a szekrény belsejében. Ebből azt vettem le, hogy igen is szeret még, és hogy nincs minden remény veszve.
~ Eric bácsi! Találj meg! ~ A gondolataimból, Lena hangja rántott vissza. Becsuktam a szekrényajtót, és elindultam a fürdőbe. Bár, miért bújna oda el? Inkább, meg se nézem. Már csak a titkos szoba maradt. Az ajtó előtt megálltam, és egy nagy levegőt vettem. Éppen nyúltam a kilincshez, mikor a kislány megrántotta a kabátomat. Megfordultam, és kiabálva elkezdett futni, de a lépcsőnél elkaptam.
~ Nos, megvagy, vége a játéknak. ~ Felkaptam, ő pedig kapaszkodott a nyakamba.
~ Éhes vagyok! ~ Válaszolta fáradtan. Nem is csodálom, hogy elfáradt, hiszen nem keveset rohangált.

Leültettem a pultra, és el akartam húzódni, de nem engedett el. Kis kezével ölelte át a nyakam.
~ Lena, így nem tudok ételt készíteni neked, ha nem engedsz el…
~ Bocsánat, csak nagyon jó illatod van. ~ Kezdem megkedvelni ezt a kislányt. Végül elengedett, én pedig nézhettem valami ételt a hűtőben. Nem sok dolog volt, így vágtam fel neki almát. Majd Mays ad neki valami ételt.

/ Maya szemszöge/

Miután elintéztem a dolgaimat, végre hazamehettem. Semmi másra nem vágytam, csak arra, hogy befeküdjek a puha ágyamba, és aludhassak egy jót. De egy valami nem hagyott egész nap nyugodni. Az pedig nem más, mint Eric. Vajon hogy bírta a mai napot? Nem kaptam egy telefonhívást sem, semmi életjelet. Kezdek aggódni.
Elhessentettem a gondolataimat, és átléptem az ajtó küszöbét. Szemeim kikerekedtek a látványtól. Nincs kupi, sőt, az ellenkezője. Teljes rend van. Beljebb léptem, és megláttam Rileyt, az asztalnál ülve.
~ Eric és Lena? ~ Kérdeztem, minden köszönés nélkül. Nem válaszolt, csak biccentett a fejével az emelet felé. Így hát elindultam fel a szobámba. Halkan kinyitottam az ajtót, és benéztem. Elmosolyodtam azon, amit láttam. Lena Erichez bújva, és mindketten alszanak. Levettem a cipőmet, és leültem Eric oldalára. Végig simítottam az arcán, és teljesen elérzékenyültem. Nem hittem volna, hogy ilyen jól megy neki a mai nap.
~ Eric! ~ Szólítgattam, és egy puszit nyomtam az arcára. Persze, erre, egyből reagált. Kómás fejjel nézett rám először, majd a szuszogó Lena-ra.
~ Nem mész le a nappaliba aludni? Már késő van. ~ Rendben, lehet egy kicsit gonosz voltam, de nem nagyon foglalkozott érdekelte.
~ Arra gondoltam, elmehetnénk sétálni. Úgy is lesz tűzijáték nemsokára, elmehetnénk a közeli parkba. ~ Mormolta maga alatt, de valamennyire értettem, mit mond.
~ De hát Lena alszik… ~ Értetlenkedtem, de tévedtem. Lena már nem aludt. Felült, és átmászott hozzám, hogy megölelhessen.
~ Én szeretnék elmenni, sétálni. ~ Nem ellenkeztem, elmentünk sétálni. Magam sem tudom, miért, megtartottam a pár centi távolságot Eric és köztem.

Sétáltunk a közeli parkban, és meglepő, de nagyon jót beszélgettünk, így mindennapi dolgokról. Elsült néhány vicces poén, és meglepően, Eric visszafogta magát. Nem hozta szóba a történteket, és nem kezdett el magyarázni mindenféle butaságról. Az óra kilencet ütött, és elkezdődött a tűzijáték. Mi csak messziről csodáltuk, már nem volt kedvünk elmenni olyan messzire. Mivel Lena még kicsi, nem nagyon látta a tűzijátékot. De Eric a nyakába vette, és így már mindent látott. Csak csodáltam, hogy ilyen jól bánik egy gyerekkel. Ki se néztem volna belőle.

Mikor vége lett a tűzijátéknak, hazamentünk. Persze, az út felénél, megtört a jég. Közelebb húzott magához, és jobb kezével átölelte a derekamat. Nem ellenkeztem, hiszen, most így éreztem magam jól. Teljesen igaza volt az uszodában. Az érzéseim össze vannak kuszálódva, és ezeket tisztáznom kéne. De nem ez a legmegfelelőbb pillanat. Mikor hazaértünk, letusoltam, meg persze Lena-nak is segítettem, hiszen még kicsi. Boldogan feküdtem le a kislány mellé.
~ Jó éjt lányok! ~ Köszönt el Eric, és éppen csukta volna be az ajtót, mikor Lena megszólalt, egy elég furcsa kéréssel.
~ Eric bácsi nem aludhat velünk? ~ Nézett rám a kis boci szemeivel. Mondhattam volna azt, hogy nem?! Mikor a lelkem mélyén, igen is ezt szerettem volna…
~ De, aludhat, ha Ő is akar. ~ Adtam be a derekamat. Egy pont Lena-nak, mert lehet, Ő fog minket összehozni újra. Mikor mindenki elhelyezkedett, boldogan hunytam le a szememet.
~ Jó éjt Mays! ~ Adott egy amolyan jó éjt puszit az arcomra, amin elmosolyodtam.
~ Jó éjt Eric!
-------------------------------
Bocsánat a hibákért :$