2011. október 21., péntek

10.Fejezet- Az őrületbe kergetsz a titkokkal!

Sziasztoook!
Elhoztam nektek a 10.fejezetet, ami kicsit uncsi lett(Szerintem). De remélem azért nektek tetszeni fog!:)
A látogató száma túllépte a 3000.-et, amit nagyoon szépen köszönök!:) Na, nem fecsegek!
Kellemes Olvasást és sok komizást!:P
Üdv: Lexxi


"Csillagot pillantunk meg a végtelen tér mélyén. Bámuljuk a fényét. Oly messze van. Mi félelmet kelthet egy távoli csillag? Egyszer csak egy éjszakán megmozdul. Remegő fény dereng körülötte. Íme, a közömbösnek hitt csillag vándorol. Nem csillag az, hanem üstökös, az ég szörnyű gyújtogatója. A csillag jön, nő, bíborfürtjeit rázza, rettenetessé növekszik, felénk tart. Ó, borzalom, egyenesen feléd tart! Az üstökös ismer téged, az üstökös kíván téged, az üstökös akar téged. Rettenetes mennyei rohanás. Túl sok fény jön feléd, megvakulsz. Túl sok élet, belehalsz. Jöttét, mely fénybe borítja egedet, már nem akarod. Nem kell a mélység szerelmi vágya. Szemed elé tartod kezedet, elvonulsz, elbújsz, azt hiszed, elmenekültél... Felpillantasz. A félelmetes csillag feletted ragyog. De nem csillag már, egész világ. Ismeretlen világ. Izzó lávatömeg. Mélységek falánk csodája. Betölti az eget, nincs ott más, csak ő. Smaragd volt az ég végtelenén, gyémánt volt távolból, de közelről katlan."

Az éjszaka kellemesen telt. Legalább is számomra. Hogy a másik félnek, hogy telt, azt nem tudom. Azt hittem még mellettem pihen, hogy itt van jól közel hozzám, de tévedtem. Hűlt helye volt már. Csukott szemmel tapogatva, nem találtam. Hunyorítva néztem fel és feküdtem a hátamra. Igen, megszokásom hason feküdni. Erőt véve magamon, végül kinyitottam a szemem és először a plafont kezdtem vizslatni. Egy nagy levegőt vettem és a szobán is végig futattam a tekintetem. Sehol senki. Szenvedve kikecmeregtem az ágyból és a konyhába csoszogtam. A reggel hatása így hat. Semmi életkedv, akár egy zombi. Csak egy kis idő után térek magamhoz. Ahogy beléptem a konyhába, megtorpantam. Eric arcát kezébe temetve ült az asztalnál. Leültem mellé és rákérdeztem a lényegre.
- Jól vagy? – Rázta meg fejét.
- Nem, nem vagyok jól. – Nézett rám. Még mindig értetlenül néztem, hiszen az okát nem tudom.
- Meghalok a fájdalomtól. Szörnyen fáj a mellkasom.
- Miért nem veszel be valami gyógyszert? – Kérdeztem, amire olyan „megbolondultál?” fejet vágott.
- Nem szokásom bevenni, inkább szenvedek, mint sem bevegyek bármilyen gyógyszert! – Temette arcát újra kezeibe.
- Hát, nem tudok akkor segíteni a fájdalmadon. – Húztam el a számat.
- Kivennéd a fiókból azt a kis bigyót? – Tette fel hirtelen a kérdést és mutatott a kis fiókra. Sokat segített. Vedd ki a bigyót a fiókból.
- Miért? Milyen bigyót? – Kérdeztem vissza.
- Csak vedd ki! – Utasított rá. Ugrottam fel a helyemről és a szekrényhez siettem. A fiókból kivettem egy fekete kendőbe bugyolált valamit. Mi lehet benne?
- Mi van benne? – Néztem értetlenül.
- Altató. Kérem! – Nyújtotta a kezét, jelezve hogy adjam neki oda.
- Nem adom!
- Kérlek! – Lépett elém. De határozott maradtam.
- Azzal mit érsz, hogy bealtatózod magad?
- Megszűnik egy időre a fájdalmam. Kérem! – Kapott volna érte, de én gyorsabb voltam és megkerültem. Neki támaszkodott a pultnak és szinte szikrákat szórt tekintetével. Ennyire dühös hogy nem adom neki oda? Haragudhat rám, de csak vigyázok rá. Megtartva súlyomat dőltem a pultnak és ajkaink majdnem összeértek.
- És mi van akkor, ha nem adom oda? – Leheltem pár centire ajkaitól.
- Légy óvatos! Szolgálatodra megszelídített dzsinn vagyok! De ha nem tartasz kordában…- Húzta el a száját, de a végén csak elvigyorodott.  Szemet forgatva ültem vissza a helyemre, és ő is visszaült, majd megint kezét nyújtotta.
- Mit szeretnél? – Szórakoztam egy kicsit, de ha rajtam múlik, nem kerül a kezei közé.
- Amit a kezedben szorongatsz. – Mondta kissé nyugtalanul.
- Még átgondolom. – Sóhajtva egy nagyot, és már arra kellett várom, Eric mikor robban.
- Légy szíves! –Kérte már nyugodtabban. Kiskutya szemeket eresztve.
- Vegyél be gyógyszert!
- Ez is az! – Vigyorodott el és kendőre mutatott, amit még mindig a kezemben szorongtattam.
- Ez altató, nem gyógyszer!
- Mit számít?
- Akkor szenvedj! – Álltam fel és visszaindultam a szobába. Jött utánam könyörögve. Nem szeretem, ha egy pasi könyörög nekem, de ezt most elnézem. Talán azért mert élvezem ezt a játékot, ha ő nem is. Megállt az ágy előtt és nézett rám kiskutya szemekkel. Kapva az alkalmon, gondoltam egyet és az ágyra döntöttem. Ráültem a csípőjére, és hatalmas vigyor kerekedett a számon.
- Jól van nagyfiú! Azt csinálsz, amit akarsz! Nekem aztán marhára mindegy. Ha jónak látod, akkor hajrá, nem tartalak vissza! De ha nem kelsz fel többet, az nem az én hibám! Mi bajod a hétköznapi gyógyszerekkel? Nem értelek! Mennyit nyugtatózod magad? – Ezekre a dolgokra a reakciója az volt, hogy a képembe röhögött.
- Nyugtatózni magam? Megbolondultál? – Kérdezte még mindig nevetve. Majd abba hagyta, először a kezére nézett, amit lefogtam a feje mellett, majd újra rám nézett és elvigyorodott.
- Mit vigyorogsz? – Gondolt egyet és a kocka fordult. Már ő ült a csípőmön és fogta le a kezemet a fejem mellett.
- Rendben! Csak miattad nem teszem meg, inkább szenvedek! De, előbb válogasd meg a szavaidat mielőtt megszólalsz! – Nézett rám halál komolyan. Jó lenne tudni, most miről is beszél! – És most jobb lesz, ha felöltözöl, mert indulunk! – Szállt le rólam. Még mindig értetlenül meredtem rá. Majd két perccel később, mikor nagyjából eljutott az eszemig a hallottak, felültem az ágyon.
- Megyünk? Hova? – Csak erre a két kérdésemre szerettem volna megkapni a választ.
- Igen, hiszen te nem akartál elmenni. Akkor most velem jössz. Meglátogatjuk egy igen kedves, régi ismerősöm! – Mosolyodott el, és kivett a szekrényéből egy fekete – ha jól láttam, akkor ülepes gatyát- meg egy piros-fehér kockás inget és a fürdőbe vette az irányt. Bezárva maga mögött az ajtót, nagy levegőt vettem és visszadőltem az ágyra. Pár perccel később már a táskámhoz csoszogtam, és kivettem belőle egy szürke csőgatyát, és egy fehér, piros feliratos pólót, meg egyéb holmikat, amikre hirtelen szükségem lesz. Sokszor mondják az emberek, hogy a nők lassúk meg, ha menni kell valahova, akkor ők vannak kész utoljára! Na, ez nem igaz! A férfiak totojáznak a legtöbbet.  A nők szoktak előbb kész lenni, és várni a másikra. Hogyan lehet órákig fürödni? Úgy, ahogy a férfiak. Tanulni lehetne tőlük a „hogyan fürödjünk órákig?” és a „hogyan készüljünk el másfél óra alatt” feladatokat!

Már egy jó ideje fel-alá járkáltam a szobában, kezemben a cuccaimmal, és várok! Várok és várok! Várok és várok!
- Várok! Várok! Várok! – Mondogattam már hangosan és járkáltam továbbra is. Mire nyílt az ajtó és a tekintetemet gyorsan oda szegeztem.
- Bocsi, a törülközőt elfelejtettem! – Vigyorral az arcán ment a szekrényhez és kivett egy törülközőt és visszament a fürdőbe. Meresztett szemekkel néztem végig, ahogy ki majd beviharzik. Az ajtó ismételten bezárult és én az ágyra vetettem magam, arcomat jól belefúrtam a paplanba, de mivel nem kaptam levegőt, rögtön fel is emeltem a fejem. Feljebb kúsztam az ágyon, és a háttámlának dőltem és néztem ki a fejemből. De nem bírtam a hátsómon ülni, így felfedező útra indultam. Nézelődtem, mik vannak a polcokon, fiókokban és egyéb helyeken. A legtöbbjén papírok díszelegtek. Kíváncsiságom révén bele is néztem néhányba. Különböző papírok, helyszínekről, időpontokról, csak tudnám, mit jelentenek.

Nézelődtem, amit találtam elolvastam. Lényeges dolgok nem nagyon voltak. Az egy fiókban nézelődtem, mikor megakadt a szemem egy mappán. Fúrta az oldalamat a kíváncsiság, és megnéztem, hogy a mappa mit rejt.

„ Eric Saade titkos barátnője! A párt Svédország utcáin kapták lencsevégre. Eléggé élvezték egymás társaságát! Reméljük, ez a románc sokáig fog tartani, és megtudjuk egyszer ki ez a titkos lány!”

Kétszer is végig olvastam a cikket, és nem kicsit döbbentem le. A képen nem sokat lehetetett látni, csak hogy egy kis utcán ölelkeznek. Biztos voltam benne, az a lány nem más, mint Kendra. Sajnálom Ericet, hogy ezen kell átmennie, és még segíteni se tudok ezen. Igen, van ilyen! Megcsal az egyik, mert nem látja a másikban azt a boldogságot, nem érzi a szerelmet, amit az elején. De mindig jön egy másik, aki jobb. És ha elég okos, nem teszi ugyan azt, amit sokan tesznek a párjukkal!

Visszaraktam gyorsan a mappába a cikket és a fiókot visszacsuktam, majd nézelődtem tovább. Még egy cikk akadt a kezembe, már egy teljesen más témában futó.

„ Eric Saade nyáron jelenteti meg új albumát, a Saade Vol.1! Kíváncsian várjuk a végeredményt, hiszen nagyon sokat dolgozott rajta!”

„Eric Saade nem megy turnéra! Teljesen eltűnt a nyilvánosság elől! Biztosak vagyunk benne, hogy valami magánéleti oka van, de Eric nem nyilatkozott róla semmit.
- Csak egy kis szünetet tartok, ennyi!”

Még egy érdekes cikk. Szívesen meghallgatnám az albumát, de szerintem hülyének nézne, ha elé állnék, és azt mondanám, hogy meghallgattam az albumod! – Kuncogtam magamban, mire megszólalt a jól ismert a hang a hátam mögött.
- Mit csinálsz? – Perdültem meg gyorsan, és kérdőn nézett rám. De szemében nem véltem felfedezni semmi féle dühöt. Vajon megkapom a hideg zuhanyt?
- Öhm, semmit! – Válaszoltam ijedten, és a szememet forgattam mindenhova. Véletlenül sem akartam a szemébe nézni, de ez nem sikerült elkerülnöm.
- Ne turkálj a cuccaim között! – Nézett komolyan – és most siess, mert szeretnék már indulni. – Szívesebben kikeltem volna magamból, hogy én siessek, de inkább szó nélkül hagytam, és a ruhámat a kezembe vettem majd elindultam a fürdőbe. Én nem szoktam totojázni, mint egyesek, így gyorsan kész is lettem. Egy kis alapsminket kentem magamra, a hajamat kiengedve hagytam, és késznek nyilvánítottam magam. Kiléptem a fürdőszobából, és éppen a földet néztem, mikor két cipő orral találkoztam. A tekintetem feljebb csúszott és már egy szempárral találtam „volna” magam szembe, ha nem akadályozná egy napszemüveg.
- Mehetünk? – Kérdezte azzal a vigyorgó képével, bólintottam és felvettem egy magassarkút, meg a kabátomat.
- Mehetünk! – Válaszoltam, és már az ajtót tárta.
- Csak tudnám, hova a fenébe megyünk! – Morogtam a küszöböt átlépve.
- Mondtam, meglátogatjuk egy igen kedves ismerősömet!

7 megjegyzés:

  1. Nem tudom, miért lett unalmas. Nekem tetszik, hogy van egy kis eseménytelenebb nap. Így nem olyan túlzsúfolt mindenféle dologgal ami nem történhet meg sohasem az életben. Na jó, az egész történet nem hasonlít a valósághoz, de ez lényegtelen. Én így szeretem. (remélem érthető, mert egy kicsit én is elvesztem benne:))

    VálaszTörlés
  2. Igaz,nem történt benne annyira sok minden de nagyon jól leírtad a dolgokat,tetszett.
    Kíváncsian várom a kövi fejezetet. :DD

    VálaszTörlés
  3. Szia! :D
    Lexxi, ha nem hagyod abba, ezt a "szerintem ez a fejezet unalmas lett" kiírásokat, nem tudom, hogy mit fogok veled csinálni... nincs olyan fejezeted, ami unalma lenne! Nekem mindegyik nagyon tetszik és ezzel szerintem nem vagyok egyedül! :D
    Szóval, a fejezet szuper lett! ;)
    A konyhában lévő beszélgetésük, amit a szobában folytattak nagyon jóra sikerült! :) Ezek ketten szerintem játszanak egymással, habár nem biztos... még teljesen nem tiszta a kép. De majd az elkövetkezendő fejezetek során biztos, hogy egyre jobban tisztázódni fog az Ő kettejük kapcsolata, feltéve, ha lesz e olyan, hogy ŐK...
    Nagyon várom a folytatást! :) Siess a következő fejezettel! :D
    Puszii, adadel
    P.S.: Kíváncsi vagyok, hogy kihez mennek látogatóba... :D

    VálaszTörlés
  4. Sztem tudom ki lesz az.:$$$$
    Nem lett unalmas.. -.-
    Olyan izgi volt azt hittem lesz egy kis ugibugi.:$ xddd
    cska igy tovább siess a kövivel.:))

    VálaszTörlés
  5. Szia Lexxi!

    Az egyik kedvenc részem lett ez most.
    Szerintem pont azért, mert olyan kis nyugis volt, és így mindent pontos részletességgel megírtál, magam elé tudtam képzelni az egészet. Megmosolyogtattál, főleg, amikor Erickel szenvedtették egymást, meg a fürdőszobai jelenet.

    Az egyik rész, ami szöget ütött a fejembe, hogy amikor a benyugtatózásáról beszéltek, akkor miért mondta Eric, hogy gondolkodjon, mielőtt beszél?
    Erre kíváncsi vagyok. Na meg a végére.

    Ki az? Ki az? Ki az? Tippjeim vannak, de jó lenne, mihamarabb megtudni, szóval kérlek siess! :D

    Csók

    VálaszTörlés
  6. @Névtelen Szia!:) Akkor jó, hogy nem találtad unalmasnak, ez megnyugtat! Egyet viszont nem értek, hogy a történet nem hasonlít a valóságra?:OO, Örülök hogy szereted, sokat jelent:)
    Üdv: Lexxi

    @Névtelen Szia!:) Örülök, hogy ez a fejezet is tetszett. Sietek, amint csak tudok :)
    Üdv: Lexxi

    @Adél Szia! :) Jóóó, nekem unalmasnak tűnt... Nem mindig vagyok megelégedve a fejezeteimmel, de boldoggá tesz, hogy TI egyáltalán nem így gondoljátok :) Hát, kicsit játszanak egymással(legalább is az egyik) de egy idő után, ez már nem játék lesz, ha nem komoly fordulat! A következő fejezetben megtudjátok, kit is látogatnak meg! Egy kis titkot elárulok a következő fejezetből: Szerintem az alcíme sokat mondhat nektek: 11.Fejezet- Az új bajtárs.
    Sietek, amint csak tudok :)
    Üdv: Lexxi

    @egyláány! Szia!:) Igen?! És megsúgod, kire gondolsz?:P Ugibugi?:'DDDDDDDDDDD Arra JÓ SOKAT kell még várni :DD
    Sietek :)
    Üdv: Lexxi

    @Nina Law! Szia! :) Boldog vagyok, hogy a kedvencedé vált a fejezet!:) Igen, lesz még jóó sok ilyen. :)
    Mayát is ezt érdekli a legjobban, és a következő fejezetben, választ kap/kaptok! Ki az?:P Ahogy az előbb írtam, csak annyit a következő fejezet alcímét árulom el, amiből egy-két dolgot lelehet venni :) 11.fejezet- Az új bajtárs! :)
    Köszi, sietek :)
    Üdv: Lexxi

    VálaszTörlés
  7. Szia!

    Wáóó... tetszett ez a fejezet. Olyan, jó kis nyugis rész volt.
    De hogy is volt ez unalmas... ezt "inkább, vegyük úgy, hogy el se olvastam" ;)
    A bigyó-gyógyszer... az nálam, legyen bármilyen gyógyszerről is szó... az dili bogyó.. xD Nem, hogy meggyógyul az ember tőle... hanem inkább meg bolondul.. :D
    Annyira aranyosak voltak így együtt.
    Kiemelném a kedvenc részeimet, ha nem gond. :)

    *- És mi van akkor, ha nem adom oda? – Leheltem pár centire ajkaitól.
    - Légy óvatos! Szolgálatodra megszelídített dzsinn vagyok! De ha nem tartasz kordában…- Húzta el a száját, de a végén csak elvigyorodott. Szemet forgatva ültem vissza a helyemre, és ő is visszaült, majd megint kezét nyújtotta. *

    Erictől ez a beszólás, avagy mondat... vagyis erre a mondatára, egy kérdés fogalmazodott meg bennem. Még pedig, hogy: /Eric igazán vonzódik Miahoz? -s a válaszom, azaz inkább a gondolataim/sejtéseim, arra utalnak, hogy: Igenis, kezd vonzódni Miához. S az ami rajta van, az egy álarc. S kíváncsi vagyok, hogy ez a bizonyos álarc mikor fog teljesen lehullani. Túl sok mindent titkol, túl sok körülötte a rejtély. Mégha, úgy tünik is, hogy ő egy nyitott könyv... de még sem az. /Tudom, ez egy kicsit zavaros volt... :P/ Szóval... van egy olyan sejtésem, hogy még csak most kezdődik majd a java az izgalmas csavaroknak. ;) Amit természetesen kíváncsian fogok majd várni. :)

    *- Jól van nagyfiú! Azt csinálsz, amit akarsz! Nekem aztán marhára mindegy. Ha jónak látod, akkor hajrá, nem tartalak vissza! De ha nem kelsz fel többet, az nem az én hibám! Mi bajod a hétköznapi gyógyszerekkel? Nem értelek! Mennyit nyugtatózod magad? – Ezekre a dolgokra a reakciója az volt, hogy a képembe röhögött.
    - Nyugtatózni magam? Megbolondultál? – Kérdezte még mindig nevetve. Majd abba hagyta, először a kezére nézett, amit lefogtam a feje mellett, majd újra rám nézett és elvigyorodott.
    - Mit vigyorogsz? – Gondolt egyet és a kocka fordult. Már ő ült a csípőmön és fogta le a kezemet a fejem mellett.
    - Rendben! Csak miattad nem teszem meg, inkább szenvedek! De, előbb válogasd meg a szavaidat mielőtt megszólalsz! – Nézett rám halál komolyan. Jó lenne tudni, most miről is beszél! *

    Na... és itt egy kis bizonyíték arról, hogy tényleg vonzódik Eric Miához. Hiszen, mind eddig volt, hogy megvédje. S mikor kitudodott, hogy nem is Mia a célpont, hanem ő... akkor azért akarta volna elküldeni Miát, hogy neki ne essen semmi baja. Hiszen, nem ő a célpont. De Mia makacsságának köszönhetően, vele maradt.
    Nah... ebben totálra egyeznek ... mármint mind a ketten rettentően makacsak... s biztosra veszem, hogy ezután is azok lesznek. :D
    S mikor Mia azt, mondta neki, hogy azt csinál amit akar, s ha nem fog felébredni, őt nem fogja érdekelni, s erre Eric mikor azt mondta, hogy jól gondolja át hogy mit mond... -erre van egy tippem, hogy miért is mondhatta... még pedig azért, mert legbelül szerintem azon volt, hogy Mia is kedvelje úgy őt, ahogyan ő Miat.
    vagy valami ilyesmi....

    S 11.fejezet-Az új bajtárs! ????
    Ajaj... ez nem sok jót ígér... de hát hajrá... ;)Mindent bele. :)

    Gratula ehhez a fejezethez is.
    Kíváncsian várom a folytatást/folytatásokat.
    Üdv:Dóry

    VálaszTörlés