4.Fejezet- Hülye játék

Sziasztok!
Itt vagyok a negyedik fejezettel is. Remélem mindenkinek tetszeni fog. Csak annyit szeretnék mondani, hogy itt is életbe lép az, hogy egy héten egy vagy esetleg két darab részt tudok hozni. Mivel előző héten beteg voltam, ezért tudtam nektek hozni a fejezeteket. De holnaptól suli megint :) (Hurráá xd)
Köszönöm a komikat az előző fejezethez.Ti vagytok a legjobbak <3
Kellemes Olvasást és sok komizást ;) 
Üdv:Lexxi :)

„Rendkívül érdekes módon sok ember elfogadja, hogy az egész világegyetemet törvények irányítják, de amikor a saját életükről, sikereikről és bukásaikról van szó, akkor sorsról, szerencséről, “szerencsés véletlenekről” beszélnek. Pedig te is a világegyetem része vagy, és a te életed is teljesen azoknak a törvényeknek engedelmeskedik, amelyeknek a Hold, a csillagok és a kertedben növő gaz. És te vagy annak az oka, ami az életedben történik. Te okozod a gondolataiddal.”

Igen, így lenne. Minden időben végiggondoltam az élet sok furcsa dolgát, s minden idő más gondolatokat érlelt. Furcsa az emberi élet és titokzatos. Az út közben ezek jártak a fejemben. Szemem sarkából láttam, hogy Eric végig engem figyelt, ami el kell mondjam, bosszantott.
- Mit bámulsz? – Kérdeztem hidegen.
- Semmit. Kitaláltad már mit mondasz Chrisnek, hogy ki vagyok? – Tette fel a számomra még mindig megválaszolatlan kérdést. Ezért is jött a szokásos szöveg.
- Nem tudom még. Amúgy hány éves vagy? – Tettem fel hirtelen a kérdést.
- Miért érdekel a korom? – A kérdésemre kérdés jött. Ez olyan bugyuta kérdés. Miért ne érdekelne a kora? Jó lenne tudni róla egy két dolgot.
- Nem szabad tudnom? Olyan titkos az is? – Bár lehet bunkó voltam. Nem izgatott túlságosan. Ez vagyok én. Így kell elfogadni.
- 21 leszek. Te pedig kinézetre 19 lehetsz. – Állapította meg. Ehhez kell ám tehetség.
- Okos fiú vagy! Akkor azt is tudod, hogy hányas a melltartó méretem?- Tettem fel gúnyosan, ám de viccesen a kérdést. Amibe belepirult. Ezen elkezdtem kuncogni. De aztán ránéztem és gondolkodó fejet vágott. Ez most komoly, hogy elkezdett ezen gondolkozni?
- Ne is törd a buksid Eric. Nincs értelme. – Veregettem meg a vállát. – Lehet még egy kérdésem?
- Ha olyan hogy nem pirulok bele, akkor igen lehet. – Válaszolta vigyorogva.
- Miért kérdezted, hogy Kendrának van-e barátja? – Foglalkoztatott a dolog, mert nagyon is furcsa volt számomra mit érdekli. Mondjuk meg lehetne az oka, hogy ráhajtson. Hiszen Kendra szép és nincs barátja.
- Öhm, Kendra nagyon kihívóan néz ki, meg helyes lány. De nem az ő életére lettem volna kíváncsi, hanem a tiédre. Hogy neked van e barátod? És még mielőtt félreértenéd, nem azért kérdezem. Csupán érdekel. – Válaszolta egyszerűen. Nagyon reménykedtem benne, hogy nem tetszem neki. De most megnyugodtam.
- Értem. Nincs barátom. Úgy nem érdekelnek a fiúk. Mindegyikben inkább a havert látom, mint s nem szerelmet. Érted mire gondolok? – A válasz csak egy bólintás volt. Gyorsan eltelt ezzel az idő. Már ott is voltunk a Múzeumnál, ahol megpillantottam Christ. Oda mentem hozzá és megöleltem, hiszen már egy ideje nem láttam.
- Szia Maya! Mi újság?- Kérdezte vigyorogva.
- Semmi különös. Chris! Bemutatnám neked egy közeli barátomat, Ericet. Gondoltam ő is velünk tarthatna. – Vigyorogtam édesen. Még véletlenül sem akartam Ericet a barátomnak titulálni, mert az csak rontana a helyzeten. Így maradtam ennél a verziónál.
- Örülök, hogy megismerhetlek! -  Kezet fogtak. – Chris Owen vagyok.
- Eric Saade. Nos, hova megyünk? – Csapta össze a tenyerét vigyorogva.
- Arra gondoltam, hogy elmehetnénk ebédelni. Benne vagytok?
- Persze! –Válaszoltuk egyszerre Ericcel, majd Chris megindult mi meg mentünk mögötte. Volt egy kis tervem, amit Ericcel még nem akartam megosztani. De biztos voltam benne, hogy jó ötlet.
- Még véletlenül sem a barátod vagyok mi? – Súgta a fülembe út közben, és miután ránéztem elvigyorodott.
- Milyen véletlen Eric? Nem te mondtad, hogy nincsenek véletlenek? Csupán sorsszerű? – Kacsintottam rá és egy ördögi vigyort meresztettem. Jó volt szórakozni az úgy mond bölcsességével. Minden visszaüt egyszer. Betértünk egy kis meghittnek nevezett étterembe, ahol folyt az élet ezt kell, mondjam. Leültünk egy kevésbé tömeges asztalnál és elkezdtük nézni az étlapokat, közben beszélgettünk. Általában ha jó a társaság, én is nagyon jól tudom magam érezni, de ez most nem így volt. Végig görcsben ültem, csendesen.
- És hogy telt idáig az élet? – A hosszas csendet Chris törte meg.
- Öhm, nagyon jól. Szinte buli az élet igaz Eric? – Böktem oldalba és elkezdtem olyan műnevetést szimulálni.
- Hát persze! – Értett velem egyet.
- Na és milyen Velence? – Váltottam gyorsan témát, hiszen nem akartam kínos helyzetet hozni.
- Nagyon szép! Erről is szerettem volna beszélni veled! – A görcs, amit eddig éreztem, erre a mondatra egyre rosszabb volt.
- Mondjad nyugodtan! – Küldtem felé egy biztató mosolyt, és már folytatta is.
- Tudod, végleges munkát kaptam ott, és szeretném, ha velem jönnél! Maya gyere velem! – A reakcióm egy döbbent fej lett és semmit több. Csak néztem.
- Hogy mit mondtál?
- Jól hallottad! Gyere velem! Kapnál állást és lakást is. Mindent, amit szeretnél! – Nem tudtam mit mondani, csak néztem ki a fejemből. Egy kis idő után jutott el az agyamig hogy mit is mondott. Kihozták az ételeket és elkezdtünk enni.
- Ezt még át kell, gondoljam! – Hazudtam, nincs ezen mit átgondolni. A válaszom úgyis nem lesz. De ezt később fogom Chrissel közölni. Végig csendben ettünk, mikor kijött a pincér a számlával.
- Kérem, itt írja alá! – Rakta a pincér Chris elé a papírt, és aláírta. Végig az írását figyeltem, főleg az O.C-t. Miután leírta a nevét, rosszul lettem.
- Pillanat és jövünk! – Felálltam és megragadtam Eric karját (aki pont evett) és a mosdó melletti lévő virághoz vittem.
- Bebizonyosodott, amit mondtál! – Mondtam lihegve. De először értetlenül nézett rám. Aztán leesett neki. De ez lehetetlen! A testvérem miért akarna engem megölni, mikor mindig is jóba voltunk.
- Biztos vagy benne? – Ez most komoly? Ő gyanúsította már az elején, most meg biztos vagyok-e benne? Férfiak, ki érti őket?
- Te tökfej! Mikor aláírta a papírt, direkt az O és C betűket figyeltem. Emlékszem, és ugyan az a kettő. Ebben biztos vagyok. Csak azt nem értem, miért bántana engem? – Tettem fel a kérdést, de nem kaptam rá választ.
- Ezt kell kiderítenünk. Jobb lesz, ha most itt hagyjuk ezt a kócerájt, mert a buli teljesen meghalt. – Vigyorodott el. Visszamentünk és leültünk.
- Ne haragudj Chris, de nekem itt a helyem! Nem szeretnék veled menni. – Mondtam bűnbánóan, de egyáltalán nem bántam meg a válaszomat ezek után. – Meg nem tudom, milyen hülye játékot űzöl velem, de egy biztos! Elveszíted a játszmát! – Keltem ki magamból. Fogtuk magunkat és faképnél hagytuk Christ. Szerintem nagyon jól tudta, hogy miről beszélek.
- És most hova tovább? – Kérdezte Eric miközben hazafelé tartottunk.
- Lesz holnap egy kis party az elnöknél! Biztos vagyok benne, hogy Chris is ott lesz. Van egy tervem. – Már kezdtem olyan lenni, mint Eric. Jézusom, gyorsan orvoshoz kell mennem, mert valami nem oké velem.
- És mi értelme annak, hogy elmegyünk? Lehet nem is lesz ott. Most nem értem a gondolatmeneted. Gondolod, hogy valamire készül? Benne vagyok, csak avass bele a tervedbe.
- Később mindent elmondok Eric, de most keresnem kell egy boltot!
- Minek? – Nézett ismételten értetlenül.
- Ruhát kell vásárolni. – Mosolyodtam el. Mire megtorpant és nézett. Megálltam én is és elé álltam.
- Minek ruha Maya? – Még mindig nem akartam semmibe sem beavatni, de egy kis részletet mégis el kellett volna mondani.
-  Első dolog: Kell nekem egy ruha holnapra, ugyan is koktélruhát nem hoztam magammal. Kettő: Meg kéne tanulnod normálisan nyakkendőt kötni, és kéne neked egy másik ing. Nem gondolod? – Már nem mosolyogtam, hanem ördögien vigyorogtam, amitől saját magam megijedtem, de vicces volt Eric arcát látni.
- Tudok nyakkendőt kötni – Igazította meg. – És van másik ingem csak, hogy tudd. – Jelentette ki határozottan.
- Ami a földön van és az ágyra dobálva az már nem ing, hanem szennyes. – Csak a szemét forgatta, kézen fogtam és bevittem egy üzletbe. Jártuk a sorokat, kivettem néhány inget majd hozzávágtam.
- Mit csináljak velük?
- Próbáld fel!
- Kemény hogy ismerlek pár órája és már ruhát választasz nekem. Ruhavásárlás helyett inkább nyomoznunk kéne? – Vigyorodott el.
- Jó, de akkor vagy egyedül mész holnap, vagy én megyek egyedül. Nekem aztán teljesen mindegy. Az utolsó hogy felpróbálod az ingeket, én is keresek valami ruhát, és együtt megyünk el. Van ellenvetésed?
- Vicces hogy a foglyom vagy és mégis te parancsolsz. Mi lesz ebből? – Fordult meg és bement egy próbafülkébe. Én meg leültem egy kanapéra, ami a próba fülkék előtt álltak. Nem telt el két perc már ki is jött.
- Na? Tudod, nem vagyok oda a sötétlilás ingért. – Fintorgott. De egyet kellett vele értenem, nem is állt neki jól. Utána kijött egy másikkal.
- Ez már tetszik! –Vigyorgott. Én csak az ujjammal mutattam, hogy forduljon. – A fekete jól áll. Ez jó lesz. – Ő gyorsan kifizette én meg felpróbáltam egy fekete koktélruhát. Most a helyzet fordítva volt. Ő mondott véleményt a ruhámról. Mikor kimentem csak nézett.
- Nem tetszik? – Kérdeztem szomorúan.
- De! Nagyon is szép. Szerintem nem is kell másikat felpróbálnod. – Hallgattam rá, és én is kifizettem utána kiléptünk az utcára, és csodámra sötét volt.
- Hány óra? – Kérdeztem furcsán.
- Este nyolc. – Válaszolta egyszerűen. Jól elment az idő. Mentünk haza fele, és ugye kis utcákon szoktam én legalább is menni. Ez most se volt másképp. Sötét volt, és csak egy percre nem figyeltem, mikor Eric befogta a számat és egy sötét nagyon szűk utcába rántott. Ujját a szájához rakta, jelezve nekem hogy maradjak csendben. Nem tudtam mi történik, csak miután megmutatta…